Az Aloe Verát a történelem során mindig is elismerték terápiás tulajdonságai miatt. Kortárs tanulmányok dokumentálták hatékonyságát különböző egészségügyi állapotokban, beleértve az ízületi gyulladást, a magas koleszterinszintet, az interstitialis cystitis/hólyagfájdalom szindrómát, a nem bakteriális prosztatagyulladást, a krónikus kismedencei fájdalmat, a sugárzás okozta égési sérüléseket, a szívbetegségeket, a cukorbetegséget és az immunrendszeri rendellenességeket. Különösen a cukorbetegek számára ajánlott, hogy az Aloe Vera koncentrált formáinak használata esetén szorosan ellenőrizzék vércukorszintjüket, mivel az Aloe Vera jelentősen csökkentheti az inzulinigényt.

Az Aloe Vera orvosi alkalmazását az orvosi szakirodalom már több mint öt évtizede támogatja, előnyeit még korábban dokumentálták botanikai és természetgyógyászati írások. A tudományos kutatások megerősítik az Aloe Verában található vegyületek antibakteriális és gombaellenes tulajdonságait. Számos tanulmány és esetleírás is alátámasztja a sugár- és sztázisfekélyek kezelésében való alkalmazását embereken, valamint égési és fagyási sérülések kezelésében állatmodellekben. Az Aloe Vera modern klinikai alkalmazása az 1930-as években kezdődött, miután beszámoltak a röntgen- és rádiumégések gyógyításában való hatékonyságáról.

Az amerikai őslakosok "égető növényként", "gyógynövényként" és "titokzatos növényként" tartották számon, és az Aloe Vera gyógyászati alkalmazásait nagyra értékelték. Történelmi feljegyzések szerint Arisztotelész azt javasolta Nagy Sándornak, hogy hódítsa meg Szokotrát, hogy beszerezze a katonák sebeinek kezelésére szolgáló Aloe Verát. Az ókori orvosok számos betegségre írták fel. A Kr. e. 1750 körülről származó sumér agyagtáblák és a Kr. e. 4000-re visszanyúló korábbi ábrázolások illusztrálják orvosi felhasználását. Az egyiptomiak a "halhatatlanság növényeként" tisztelték, és az i. e. 1500-ban az Ebers papirusz az Aloe Vera alapú kezeléseket vázolta fel különböző betegségek kezelésére. Használata Kr. e. 600-ra a Perzsa Birodalomban is elterjedt, és hatással volt az orvosi gyakorlatra az arab világban és Indiában.

 Több információ az Aloe Veráról - A növényről

Az Aloe Vera, tudományos nevén *Aloe barbadensis miller*, az *Aloe* nemzetségbe tartozó mohás növényfaj. A világ trópusi, féltrópusi és száraz éghajlatú területein bőségesen terem. Jellemzőek vastag, húsos levelei, amelyek tiszta gélt tartalmaznak, és ez a gél az, amelyet a növény gyógyító tulajdonságaival szoktak leginkább összefüggésbe hozni. Az Aloe Vera növény leveleit apró fogak szegélyezik, és akár 12-19 hüvelyk hosszúra is megnőhetnek. Maga a növény szárazságtűrő, ezért népszerű választás mind gyógyászati, mind mezőgazdasági célokra.

Az Aloe Vera gél terápiás előnyei a vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak és antioxidánsok gazdag összetételéből erednek. Olyan alapvető vitaminokat tartalmaz, mint az A-vitamin (béta-karotin), C- és E-vitamin, amelyek antioxidánsok. B12-vitamint, folsavat és kolint is tartalmaz. Az Aloe Verában található ásványi anyagok közé tartozik a kalcium, króm, réz, szelén, magnézium, mangán, kálium, nátrium és cink. Ezek a vegyületek hozzájárulnak a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és antivirális tulajdonságaihoz, így a növény hatékony a sebgyógyításban és a különböző bőrbetegségek kezelésében.

Az Aloe Vera levelek belsejében található tiszta gélt különböző felhasználási célokra, többek között bőrápolási termékek, étrend-kiegészítők és gyógynövényes gyógymódok előállítására nyerik ki. Ez a gél több mint 75 potenciálisan aktív összetevőt tartalmaz, köztük vitaminokat, enzimeket, ásványi anyagokat, cukrokat, lignint, szaponinokat, szalicilsavakat és aminosavakat. Ezek közül az Aloe Vera gélben található poliszacharidok kulcsszerepet játszanak hidratáló, gyógyító és gyulladáscsökkentő hatásaiban. Emellett az acemannan, egy kiemelkedő poliszacharid, támogatja az immunrendszer működését és vírusellenes képességekkel rendelkezik.

Tudományosan az a mechanizmus, amelyen keresztül az Aloe Vera jótékonyan hat a bőrre és gyógyítja az égési sérüléseket, magában foglalja a kollagénszintézis és a bőrregeneráció fokozásának képességét. Az égési sérüléseken való alkalmazása nemcsak a gyógyulási időt csökkenti, hanem a bőr rugalmasságának és integritásának javításával a hegesedést is minimalizálja. Ez a regeneráló képesség kiterjed a fagyási sérülések, a pikkelysömör és a felfázás kezelésére is, bemutatva a növény sokoldalú terápiás potenciálját.

A helyi alkalmazáson túl az Aloe Verát különböző formákban is fogyasztják, beleértve a gyümölcslevet, amelyet emésztést elősegítő, méregtelenítő és immunerősítő tulajdonságai miatt emlegetnek. Az Aloe Vera szájon át történő fogyasztása azonban óvatosságot igényel a lehetséges mellékhatások miatt, beleértve a gyomor-bélrendszeri kellemetlenségeket és a gyógyszerekkel való lehetséges kölcsönhatásokat. Az Aloe Vera hatékonysága, mind helyileg, mind szájon át, kiemeli jelentőségét a hagyományos és modern gyógyászatban, mint természetes, kiegészítő kezelési lehetőség a betegségek széles spektrumára.